A tökéletes anyáknak nem jár piros pont

Ugye Te is ismersz olyan alkalmazottat az egyik előző munkahelyedről, aki ezerrel gürizik, mindent megcsinál amit rábíznak, sőt, még túl is teljesít, csak azért, hogy végignézze, nem őt, hanem a nagypofájú, kávéautomatánál lógós ámde jó kapcsolatokkal rendelkező kollégáját léptessék elő?

A némán végzett, szorgalmas munkáért, az emberfeletti munkabírásért sajnos nem jár kitüntetés. Sőt, felháborító módon, az ilyesmit teljesen természetesnek veszik a többiek, “alapnak”, amiről kár is beszélni. Ismerős a téma? Megpróbálsz minden fronton megfelelni, otthon főzöl-mosol-takarítasz, intézed a banki ügyeket és a bevásárlást, megírod a gyerek helyett a leckét, aztán azon kapod magad, hogy te vagy a legutolsó a sorban, sőt, hiába hozod a tökéletes, nyolckarú anyát, a férjed nemhogy értékelné, de még titokban másra is kacsintgat, sőt, már a lelépést tervezgeti…

Az egyik legkárosabb mítosz, amit kislánykorunktól hallunk az az,
hogy a tökéletes anyaságért piros pont jár.

Sajnos nem, nem jár érte piros pont. Sőt, mivel az egyensúly megbillen, az egyik túlvállalja magát a másik meg alul, az a másik nagyon jól tudja, hogy tartozása van, amit persze nem szeretne egyenlíteni. Évek során rabszolga lesz a feleségből, a férj pedig egyre kínosabban érzi magát a kapcsolatban, afféle potyautasnak, aki csupán az előnyöket élvezi. Ki tud rajongani egy rabszolgáért? Ha egyszer neki az önálló, erős, független nők jönnek be – igazán nem tehet róla. Hopp, már le is lépett a munkahelyi szerelmével… Te, az Anya pedig ott állsz leforrázva azon gondolkozva, hogy vajon mit is rontottál el…

Tudod, hány ilyen anyát ismerek… Hány olyan nő van, akinek természetes, hogy a férje nem kel fel éjszaka a gyerekhez, hiszen “szegény dolgozik”? Akinek a férje nem pelenkázza be a gyereket, mert az “büdös”? Akinek a férje nem főz és nem takarít egyáltalán, mert az a “nő dolga”? Olyat is hallottam, hogy császár után két héttel már ment a vinnyogás a férj részéről, hogy hol a vacsora… Hogyan engedheti meg magának valaki azt, hogy ennyire önző legyen? Kenhetjük a társadalomra (jó nagy része van benne), az anyai neveltetésre (mamahotel és társai), de valahol mégis szabad, önálló lények vagyunk, akik mindezt eltűrik saját választásukból. A választás mögött persze a fenti mítosz sunyít, a szaranya és szarfeleség vagyok örök mumusa, ami miatt nők emberfeletti teljesítményekre képesek – hogy aztán pár év után totál kiégve hagyják ott őket, mert “elsárkányosodtak”. Kérdem én, ki nem sárkányosodna el a nonstop kihasználásban – mégha látszólag önszántából hagyja is a nő magát kihasználni. 

Mindent Te csinálsz? Akkor sem jár a piros pont!

Az anyaság nem azt jelenti, hogy felejtsd el magad és az igényeidet.

Még kisbabakorban sem! Ha csak a baba nem notórius nemalvó (erről még lesz szó), akkor nyugodtan megengedheted magadnak, hogy elmenj akár a legelejétől is egy-egy órára kávézni a barátnőiddel. Megszólnak mások ezért? A legnagyobb valószínűséggel irigykednek, hiszen ha jó kezekben hagytad a babát, akkor az égvilágon semmi baja nem lesz és a közhiedelmekkel ellentétben nem szenved maradandó lelki károsodást pusztán azért, mert az édesanyja szánt magára egy kis időt. Szerintem egyenesen kötelező, hogy néha elhúzz otthonról és ne Te legyél az aki könnyes szemmel hagyja ott fél órára a gyermekét a hathetes felülvizsgálat miatt. A gyereknek rád van szüksége, jókedvű, nyitott önmagadra. Akinek van élete, vannak emberi kapcsolatai az otthoniakon kívül is. A férjednek is erre van szüksége, hogy lássa (legalább néha) azt a nőt, akibe beleszeretett. Ennek érdekében igazán főzhet/moshat/takaríthat ő is. Ha érveket szeretnél: kutatások bizonyítják, hogy minél jobb az otthoni munkamegosztás, annál több a szex!

Ha kizsákmányoltatod magad, azzal az egész család sérül.

A legszomorúbb pedig az, hogy miután elváltál, jó pár év múlva a gyerekedre fogod kenni, hogy miért nem boldog az életed és miért vagy még pár nélkül. “A gyerekeimre áldoztam ezeket az éveket”. “A gyerekeimnek szükségük volt rám”. “A gyerekeim mellett nem jutott időm a párkeresésre.” Ezer és ezer ilyen mondta visszhangzik a fejemben, amit az elmúlt években hallottam, mint life coach.  

Tehát: miért ne legyél “Tökéletes Anya”?

azaz miért passzold le néha a gyereket megbízható ismerősökre, miért rúgj ki néha szombat este a hámból a barátnőiddel, miért ragaszkodj a házimunka megosztásához és miért ne akarj még négy kart növeszteni?

• kiegyensúlyozottabb TE = kiegyensúlyozottabb gyerek
• jobb apa-gyermek kapcsolat (mindenki profitál, ha erős érzelmi kötődés van az apa felé, ami nem abban merül ki, hogy “hazaér fürdetésre”)
• pozitív példa a nemi szerepekkel kapcsolatban: nem alá-fölérendeltség, hanem partneri viszony
• több szex!!!!!!!!
• nyugodtabb családi élet
• jobb emberi kapcsolatok, baráti háló, amely megtart, ha gebasz lenne (hiszen nem hanyagolod el őket)

Na, a fentiekért már jár a piros pont! 😉